A magyar rovás kutatása

BARANYAI DECSI JÁNOS: „Mielőtt a hazát részben vagy egészen elvesztenénk, minden rátermett emberünk munkáljon azon, hogy nyelvünk, történelmünk és ősi irástudományunk mentessék meg az örök feledéstől és elmúlástól.”

Bevezetés

GKLBJI KATONA ISTVÁN, a ki az erdélyi ref. egyháznak 1633-tól 1049-ig püspöke volt, 1645-ben Gyulafehérvárt kiadott Magyar grammatikácskájának előszavát így kezdi meg: „A magyar nyelv egy az orientális lingvák kozziil, mely megtetszik mind eből, hogy az igen kiváltképpen való, és semmi egyéb nyelvekvei, az egy zsidón kiivöl (hogy tudjam) rokonsága nincsen (szólok a tisztán magyar szókról), hanem mind azok kozziil magának külön vált; mind továbbá eből. hogy ö néki tulajdon saját régi bötfti vágynak, melyeknek sem a zsidó, sem a görög, sem pedig a deák bötiikvel semmi hasonlatosságok nincsen, s mind végezetre ebből, hogy az önnön bötiiivel jobbtól, mint egyéb napkeleti nyelvek, balra irattá tik**. A munkát pedig e szavakkal rekeszti be: „A székelyek a régi scythiai magyaroknak igaz maradványi, ügy mint kiknél még az igaz tulajdon magyar bötük is megvagynak. kik noha sok csúfos és mi tőlönk értetetlen szókval is élnek ugyan, de az enyett (a mellett) igen ékesekvei és jegyzösökvel is, melyeknek lejegyzetésekvel itt papirost nem foglalok„.

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

Elnevezések

  • A Nikolsburgban, 1483-as ősnyomtatványban megtalált ábécén ez olvasható: „A székelyek betűi, melyeket fára véstek vagy róttak”.
  • Thuróczy János 1488-ban ezt írta a Magyarok Krónikája előszavában: „Mert hiszen a mi korunkban is ugyanennek a nemzetnek egy része, amely Erdély táján lakik, tud valamiféle betűket a fába vésni és a rovást használva betűvetés módjára él vele.” majd A székelyekről című fejezetben: „Ők még nem felejtették el a szkíta betűket és ezeket nem is tintával vetik papírosra, hanem botokra vésik be ügyesen, rovás módjára.”
  • Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója A magyar történelem tizedei című munkájában ezt írta a székelyek írásáról: „Szkítiai betűik vannak, amelyeket nem papírosra írnak, hanem rövid fácskákra rónak, kevés jellel sok értelmet egybefoglalnak.”
  • Thelegdi János 1598-ban megírt Rudimentájának alcíme: a hunok régi nyelvének elemei. Ennek előszavát Baroni Decsi János így kezdte: „Midőn nekem a minap a scytha ábéczét átnyújtottad…”
  • Kájoni János 1673-ban „Alphabetum Siculicum”-ként, azaz a székelyek ábécéjeként jegyezte le.
  • A 13. századi botnaptár megtalálásakor Luigi Ferdinando Marsigliről ezt írták 1690-ben: „A szittya néptörzstől lakott Székelyföldön tanulmányozta és megfigyelte e nép nyelvét s kutatásai közben olyan fát talált, a mely ezen föld első keresztényeinek ünnepeinek naptárát tartalmazza.”
  • Bél Mátyás „De vetere litteratura hunno-scythia (e)xercitatio” címen adta ki írásmutatványát 1718-ban Lipcsében. Öreg hun-szkíta betűknek nevezte azokat.
  • Gottfried Hensel Európai nyelvtérképe (1741): „Hunorum elementa” azaz a magyarok betűi.

Hamisítások

… Mivel később sem jelentkeztek régibb és tartalmasabb leletek, a tudományszomj csillapítására néhány hamisító is fölkínálta megtévesztésre szánt silány készítményét. A Csíki krónika hamisítói a felirat megsemmisülése után a Sándor-család dicsőítésére nyomban koholtak egy másik elveszett szöveget a szomszédos Csikszentmihály számára. Ugyancsak a csikszentmiklósi felirat szolgáltatott ötletet a Turóczi főkönyv és SOMOGYI ANTAL néhány rövid szövegének hamisításához.a Az első vállalkozó az 1391-iki Turóczi regestrum neveinek felsorolásához még BÉL MÁTYÁS erősen stilizált Kaposi-féle betűsorát vette igénybe, míg SOMOGYI az 1501-es keltezés hibás olvasata járulékának botor utánzása alkalmával a csikszentmiklósi felirat merev betűit is alkalmazta. Egyébként ő már a Főkönyv hamisítójának tanítványa volt. E hamisítványt TOLDY FERENCZ és mások bátorítására ő is hitelesnek tartotta. Különben aligha bízott volna meg abban, hogy kötetekre menő ének-szövegeit ugyanazon betűsorral XVI. századi följegyzések gyanánt hozhassa forgalomba. Már pedig SOMOGYI azon fáradozott, hogy a rovásírás leple alatt olyan följegyzésekkel is gazdagíthassa irodalmunkat, a melyek ép úgy Árpádkori, sőt pogánykori eredetűek, mint a hogy pogánykori eredetű a rovásírás.

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

A rovásról

A rovás módja

SZAMOSKÖZY ISTVÁN… Tudja továbbá, hogy az ő idejében még nem mindig tintával irták, hanem „hosszúkás fadarabkákra és négyszögletesre faragott pálczácskákra késhegygyei, stílus gyanánt rótták fel a szo- rosan sorakozó betűket.”

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

„Oláh Miklós esztergomi érsek (+1568) viszont azt figyelte meg, hogy a más nyelvek betűitől elütő fára rovott írásjegyeket azért használják, mert az így rótt pálczákat izenet és levél gyanánt küldözhetik.”

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

SZAMOSKÖZY jelentette 1593-ban először, hogy a rovott írást kezdték tintával írni. Mikor az erdélyi fejedelmi udvar történetírójává lett, maga is kísérletezett azzal, hogy titkos mondanivalóját tintával írott székely betűkbe rejtse el. Ezekben a rovásírásos följegyzésekben már nyoma sincs az ügyes összevonásoknak, hangzóugratásoknak és a kevés írásjeggyel kifejezett gazdag tartalomnak. Viszont megdöbbentő jele van a biztos elmúlásnak: mert hiszen az erdélyi fejedelmek tudós történetírója már titkos Írásnak alkalmazza azt az ősi írástörténeti örökséget, a melyet az előző emberöltőben még minden írástudó székely róni és olvasni tudott.

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

A rovás iránya

Minél ősibb egy írás, annál inkább jellemző rá, hogy az iránya jobbról balra tartó, így a magyar rovás is a Nap járásának megfelelően, jobbról balra tart. Tehát minden, ami kél, ami keletkezik, ami szaporodik (pl. betűről-betűre), az nekünk jobbról balra tartó. Koricsánszky Atilla A Napút ábécéje című könyvében erről így ír: Mindenki emlékszik gyermekkorából az ősi magyar égtájmeghatározó mondókára: „Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a Nap nyugszik, jobbra pedig kél.” A sorvezetés irányára az egyedüli magyarázat csak ez lehet, mert az a jó irány, ahonnan a fény érkezik, s rossz irány, ahol a sötétség uralkodik. Bal oldal = balsors – balítélet – balvégzet – balga stb. A jobb oldal egyértelműen a jó oldal. Említésre méltó még (írja tovább), hogy a mechanikus óra mutatója is a napóra árnyékának irányával azonos irányban halad, azaz balról jobbra. Ezen óra feltalálójának ez az irány már természetes volt, hiszen a napóra árnyékának mozgásirányát vette alapul.

Tehát a világ ma ismert legrégebbi írásának, a magyar rovásnak az iránya nem lehet más, mint a jobbról balra haladó. Minden alól vannak kivételek, azonban ne hagyjuk, hogy akár a számítógépen megoldandó nehézségek miatt a balról jobbra tartó irány nyerjen teret.

Forrás: www.magyarrovas.hu

„VERANCSICS ANTAL esztergomi érseknek (+1573) szintén feltűnt, hogy a székelyek egy-két felrovott sorral igen sok tartalmat kifejeznek. Ezt a tömörséget azonban nem az emiitett betűkapcsolásnak, összerovásnak és hangzóugratásnak, hanem „némi pontok hozzátételének” tulajdonítja. Ma már tudjuk, hogy a tudós főpap a szókat elválasztó egyes, páros és négyes pontozást értette félre. Viszont elismerjük, hogy a rovásirásos négyszögletes botok rosszul értelmezett jelenségeit a saját szemeivel kellett látnia. Sőt e tévedésével igazolja azt is, hogy a betűrovás készítését szintén megfigyelte, mert ő teszi szóvá először, hogy a rovok „a sort, mint a zsidók, egyiptomiak és törökök, jobbról balra viszik„.

Forrás: Dr. Sebestyén Gyula - A magyar rovás hiteles emlékei

Írásjel készlet

Talán a legvitatottabb kérdés…

Az ABC

Források:

Források

Tanulmányok

Leletek

Történelmi források

  • VII. (Bíborbanszületett) Kónsztantinosz: A birodalom kormányzása (De Administrando Imperii, 10. század)
  • Cosmas cseh krónikája (Cosmae Chronica Bohemorum, 12. század eleje)
  • Orosz őskrónika (Nyesztor-krónika, 1200 körül)
  • Anonymus: Gesta Hungarorum (1200 körül)
  • Pozsonyi évkönyv (Annales Posoniensis, 1203)
  • Rogerius mester: Siralmas ének (Carmen Miserabile, 1240-es évek)
  • Kézai Simon: Gesta Hungarorum (1280-as évek)
  • I. Károly kori budai minorita krónikája (Budai krónika családja: Sambucus (Zsámboky)-, Acephalus-kódex, Római kódex, Dubnici Krónika kódexe; 1330-as évek)
  • Kálti Márk: Chronica Hungarorum (Képes krónika és családja: Csepreghy-kódex, Teleki-kódex, Thuróczi-kódex, Béldi-kódex; 1360 körül)
  • Küküllei János: Lajos király-életrajza (Chronicon de Ludovico rege, 1380-as évek vége)
  • Monaci Lőrinc (Lorenzo de Monaci): II. (Kis) Károly története (1390 körül)
  • Drági-féle kompendium (1460)
  • Hess András: Chronica Hungarorum (Budai krónika, 1473)
  • Dubnici krónika (Cronica de gestis Hungarorum, 1476) (másolat, nem tűnik hitelesnek)
  • Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungaricarum ( A magyarok történetének rövid foglalata, 1490 körül)
  • Antonio Bonfini: Rerum Hungaricarum decades (1500 körül)
  • Admonti Kódex (12. sz.), latin forráskiadása: ZÁVODSZKY Levente

Idézetek

Mátyás király törekvéséről, hogy Európa legszebb és legnagyobb könyvtárát hozza létre Bartolommeo della Fonté így ír:

„a királynak az a szándéka, hogy amint minden más dologban, ebben a könyvtárban is felülmúlja a többi uralkodót…fölül is fogja múlni őket”.