Mancala

A Mancala néven közismert táblajáték a legek játéka. Egyike a legrégibb, legszórakoztatóbb és legfejlesztőbb játékoknak. Ajánlható már kisiskolás kortól. Versenyzésre önmagában is kiválóan alkalmas.

Története

Eredete több ezer évre nyúlik vissza. Ezt az afrikai kontinensről származó táblajátékot valamilyen formájában az egész világon ismerik. A Mancalának mintegy 300, vagy még ennél is több névváltozata alakult ki térben és időben. Magát a játékot is nagyon sokféleképpen játsszák. Ez a sokféleség azonban nemcsak a szabályokra, hanem e táblajáték kivitelezésére, játékterére is vonatkozik. Az Egyenlítőtől északra inkább a kétsorosok (Wari), délre pedig a négysorosok (Solo) váltak közkedveltté. Etiópiában viszont a háromsoros a népszerű.

E táblajáték gondolatát valószínűleg a talajművelés – magvak ültetése ihlethette. Egyiptomban találták a legkorábbi Mancala táblákat. A sumérok a kereskedelemben könyvelésre, számolásra használták. A sorok jelölték a bevételi és a kiadási oldalt. Ma már ugyan elsősorban játékként funkcionál mindenütt, de Afrikában – ahol a legelterjedtebb – gyakran szertartások (esküvő, temetés) eszköze is.

Magát a táblajátékot készítették fából, kőből, a legkülönfélébb anyagokból. Játszották – jobb híján – földbe ásott lyukak segítségével.

Aki többet szeretne megtudni a Mancaláról, annak ajánlom a következő irodalmat – Nyiredy Barbara és Tokaji Zsolt: Mankala, Afrika ősi táblajátéka című írását.

Napjainkban a mancalákat szerte a világban száznál is több néven, más-más játékszabályokkal űzik és megtalálható a jobb internetes játszóhelyeken is. Az adott játék szabályai (a rengeteg változat keveredése miatt) első pillantásra ijesztően bonyolultnak tűnnek. Jóllehet, egy, már megismert egyszerű alapjátékhoz csupán csak az adott variáns újra-következési és ütési szabályait kell értelmeznünk…

Az alapjáték

No most a sok százból melyiket is tekintsük alapjátéknak? Mondjuk inkább, hogy van ilyen is, lehet így is…

A tábla két hosszanti oldalán, egymással szemben a két játékos. A táblán , mindkét játékos oldalán, 6-6 db „gödör” (rekesz). Kezdéskor, a gödrökben 4-4 db „vetőmag” (egymástól semmiben sem különböző bábuk). A partit megkezdő játékos kiveszi a felé eső (saját) sorának egy tetszőlegesen választott gödréből az összes benne lévő vetőmagot és az üres gödröt követőkbe - pl.: az óramutató járásával megegyező (vagy más változatoknál ellenkező) irányban - egyenként „elveti” (szórja) azokat.

Ezután, hasonlóan lép a másik játékos (persze ő is csak a saját gödreiből választhat szórásra és a körbe-osztás iránya sem változhat). Majd újra az első játékos szór és így tovább felváltva… (Lásd az ábrán.)

Minden lépés befejezéseként, a lépő játékos a saját gödreiből „kiüresíti” mindazokat, amelyekben a lépésének következményeként páros lett a vetőmagok db-száma.

Amikor az összes gödör kiürült, összeszámolják a kivett magjaikat és akinek több jutott, az lett a parti győztese.

A praktikusan kialakított játék-készletek további egy-egy, a játékosok jobb keze felé eső, gödröt (saját gyűjtőt) is tartalmaznak, amelybe a kiszedett magokat (nyereségeiket) gyűjtögethetik…

Ez, így nem túl bonyolult, a kisebbek is megkedvelik az osztozkodós-rakosgatós technikáját.

A gyakorlottabb játékosok pedig, sok-sok változat további ötletei közül választhatnak.

Változatok

Az egyes változatok ötletei többnyire egymással is jól kombinálhatók és a partik közben adódhatnak új színesítő, bonyolító ötleteink is. (Persze, a megkezdett parti végéig nem változhat a szabály!)

A játék elején mindig meg kell egyezni, ajánlott vázlatosan le is rögzíteni, hogy milyen változat, milyen ütési szabályai szerint folyik a parti és értelmezni kell - a viták elkerüléséhez - néhány finomító szabályt is: Ha pl. egy lépés vetése „körbejár” (előfordulhat, hogy 12-nél több magot kell elvetnie a lépőnek), akkor az „üresített” gödröt üresen is kell hagynia, azaz vetéskor át kell ugrania…; Kivétel lehet: a szemben lévő rekeszt rabolva lesz csak újra üres, ha pont oda ér vissza.

A legkézenfekvőbb módosítás, hogy (pl. a bevezetőben mutatott alapjátékban) lépésről-lépésre szabadon dönti el a játékos milyen körbejárási irányban osztja le a kiválasztott gödörből kivett köveket, de növelhető a kezdőállásban lévő magok száma is. Pl.: 5-5 esetén a hármas és a kettes tartalmak elrabolhatóságával is jól működik.

Változhat a játék célja is, amikor addig tart csak a parti, amíg valamelyik játékosnak az összes gödre ki nem ürül (ekkor ő a nyertes), vagy pl.: a végelszámoláshoz még elrabolja az ellenfele gödreiben maradt köveket is.

Egyes változatokban a magok levételére vonatkozó szabály „megengedő” jellegű. Ha a lépő előnytelennek ítéli, akkor nem köteles mindegyik „párossá”, vagy „hármassá” alakult tartalmú ellenséges gödröt kiüríteni. (Nem csak a partik gyorsítását célzó) szabály-változatban a szórásunk utolsó magja is átrakható a saját gyűjtőnkbe, ha valamelyik saját üres gödrünkbe érkezik.

Nagyon jól versenyezhető ütési szabály: ha a szórásunk utolsó magja az egyik saját üres gödrünkben landol, akkor a vele szemközti ellenséges gödör tartalmát is elraboljuk.

Vannak olyan változatok, amelyekben megengedett a lépés elpasszolása, másikakban pedig a lépő játékos köteles megakadályozni (persze csak ha lehetséges), hogy ellenfelének mindegyik gödre kiürüljön.

Mindössze három „hahaha” szabály van:

  • Ha saját-oldali üresbe kerül az utolsó, akkor az is a gyűjtődbe kerül, sőt:
  • Ha a szembeni rekesz nem üres, akkor annak teljes tartalmát is „elraboltad”.
  • Ha az utolsó lerakottad a saját gyűjtődbe érkezik, akkor újra te következel.

Vége a partinak, amikor vagy az alsó, vagy a felső oldal kiürült. Ekkor, a másik oldal a számolás előtt, még a saját rekeszébe teszi az ő oldalán maradtakat.

Ma már, a kombinatívabb, kevésbé áttekinthető 6-6 köves, vagy profiknak a 8-8 köves, indítást ajánlanám versenyekhez, mert az a tapasztalatom, hogy a 4-4 kövesben túl nagy előnnyel indulhat a kezdő játékos:

Az ábrán mutatott 1. és 2. jelű kezdő-lépések után a másodiknak lépő szinte folyamatosan lépéskényszerben tartható és csak akkor nyerhet, ha a kezdő (irányító-támadó) játékos nagyon gyakorlatlan.

Bantumi

A csalafintább változatokban a 6-6 gödörben 4-4 maggal indul a parti. Magot rabolni most, csak az ellenfél gödréből szabad, de a leosztáskor („szóráskor”), - ha „útba esik” -, a saját gyűjtőedényünkbe is kell raknunk. Sőt, ha a gyűjtő edényünkben landol az utolsó magunk, akkor újra mi következünk lépésre.

Wari

A 6-6 gödörben 4-4 maggal indul a parti. A leosztáskor („szóráskor”), - ha „útba esik” -, a saját gyűjtőedényünkbe és az ellenfélébe is kell raknunk. Sőt, ha a gyűjtő edényünkben landol az utolsó magunk, akkor újra mi következünk lépésre. Ha a leosztás egy üres tálban fejeződik be, akkor a magot a saját gyűjtőnkbe tehetjük át, sőt az osztásban előtte lévő tálakból is kivehetjük a magokat, ha azok száma tálanként nem több kettőnél. Azaz addig vehetjük ki visszafelé a tálak tartalmát, amíg üres, vagy kettőnél több magot tartalmazó tálhoz nem érkezünk.