Klasszikus kockajátékok

A XIII. század második felében X. Alfonz kasztíliai király megbízásából íródott „Libros de los Juegos”, vagy „Libros de acedrex, dados e tablas” című kódex már számos kockajátékról ad leírást.

A 98 oldalas mű mintegy tizenkét oldalon keresztül taglal tizenkét kockajátékot. Bevezetésképpen pontosan meghatározza a szabályos dobókocka paramétereit is. Eszerint a dobókockának mindenek előtt legyen hat egyenlő oldala. 1-től 6-ig legyen számozva, és az egyes a hatossal legyen ellentétes oldalon, a kettes az ötössel legyen szemben, a hármas pediglen a négyessel átellenben.

Anyagáról leírja, hogy lehet fából, fémből és vasból is, ám a legjobb kockák csontból készülnek. Minden, a kódex által leírt legtöbb kockajátékot három kockával játszottak. Lássunk ezek közül néhány érdekesebbet…

Mayores

A legegyszerűbb talán a mayores, melyben az nyert, aki a legnagyobb összeget dobja a három kockával.

Par con as

A játékosok egyszerű dobással eldöntik, hogy ki kezd; ezután az nyer, aki egy párt és egy hatost dob.

Azar

Végül egy olyan játék, melynek neve az angol „hazard” (veszély, kockázat), a francia „hasard” (szerencsejáték: kocka, kártya), és az arab „yasara” („kockázott”) szavak mellett talán szintén a ma ismert „hazárd” szavunk eredetéül szolgált: az azar.

A játékosok egyszerű dobással eldöntik, ki kezd; ha az első játékos dobása 3-6, illetve 15-18 közé esik, akkor nyer (ez az azar). Ha 7-14 közé esik a dobása, akkor még egyszer dob, miközben megjegyzik a dobott értéket (É1); ha azart dob, veszít, ha nem, akkor megjegyzi a dobott számot (É2); ezután addig dobál, amíg vagy É1-et nem dob (ekkor veszít), vagy É2-t (ekkor nyer).